Ezt a horgászmódszert ritkábban alkalmazzák, pedig bizonyos helyzetekben rendkívül eredményes. Hogy mikor és hol próbálkozzunk vele, néhány ötlet, jó tanács.

Ha partról horgászunk, sokat kell gyalogolnunk, így a terepnek ha néha nehezen is, de járhatónak kell lennie. Ha csónakkal vagyunk, akkor a csónakot a parthoz kihúzva rögzítsük, majd a hely lehorgászása után haladjunk tovább. A víznek nem feltétlenül kell mélynek lennie, 30-50cm-es vízmélység sokszor bőven elegendő. A melegebb nyári, kora őszi hónapokban a csukák a part melletti búvóhelyeiken lesnek áldozataikra. Ilyenkor ha a nyílt vizet vallatjuk kishallal, villantóval, kevésbé lehetünk eredményesek.

Emellett ha egy vízterületen folyamatosan sokan villantóznak, a csukák egy idő után megritkulnak, kiismerik a műcsalikat, egyre nehezebb lesz őket horogra csalni. Ilyenkor jöhet az átfűzött, vontatott kishalas módszer: először kishalat kell fogni, kishalfogó hálóval vagy 3-4 m-es spiccbottal csali fogáshoz felszerelve. Friss apró snecit, bodorkát, vörösszárnyút a legmegfelelőbb zsákmányolni. A fagyasztott kishal nem megfelelő, mert puha állaga miatt könnyen lecsúszik, nem áll jól a felszerelésen. 3,6-5 m között viszonylag könnyű horgászbotot használjunk. Ha botunk rövidebb, nem tudjuk csalinkat a parttal párhuzamosan megfelelően vontatni. Zsinórunk 25-ös monofil vagy 15-20-as kör szövött fonott (Power Pro, Spider Wire, Balzer Iron Line) legyen. 5-15 g közötti úszót használjunk, fixre rögzítve.

Lehet gömb alakú átfúrt vagy bármely két ponton rögzített úszó, mely jól dobható és vontatható. Úszónk alatt normál csukázó szerelést használunk, a drótelőke végén egy jó minőségű gyors kapoccsal. Ehhez a kapocshoz rögzítjük a felfűző drótra erősített kishalat. A felfűző drót 5-6 cm hosszú erős acéldrót, mely a két végén fülben végződik. A felső fül kissé nyújtott, itt fűzzük fel a kishalat és ezt a végét csatoljuk a drótelőke kapcsához. A felfűző drót alsó végére kulcskarikával hármas horgot szerelünk (2-es 36-BCX Owner). Az élettelen kishalat a felfűző dróttal a hátsó negyedénél szúrjuk fel úgy, hogy a drótot a kishalon át vezetjük. A drót felső vége a kishal száján jön ki, amit a drótelőkéhez csatolunk. A hármas horog a kishalat tartja a lecsúszástól az előkén. Az úszós, felfűzött hallal felszerelt készséget 5-20 m-re dobjuk el a parttal párhuzamosan. A csalit változó sebességgel vontassuk. Egy-egy helyen 8-10-nél többet ne dobjunk, ha nincs jelentkező, rögtön álljunk tovább. Ha kapást észlelünk ne akasszunk mint a villantózásnál, hanem hagyjuk nyeletni a csalinkat, mintha élőhallal csukáznánk. Mivel csalihalunk felfűzött állapotban van a csuka biztosan nem tudja lelopni a horgunkról. Ha megfelelő időben akasztunk szinte biztos a jó akadás. Ha a felfűző drótot enyhén meghajlítjuk, akkor a csalink vontatás közben lassan forogni fog- esetenként ez fogósabb. A viszonylag gyorsan mélyülő vízpartokon – pl. Sugovica kőszórásos részei- fokozatosan mélyebbre állítva pásztázzuk végig a kőrézsűt, majd a kőlábat is.

A sekély, lapos vizeken- pl. a szeremlei – a part mellett sokszor 20-50cm-nél nincs mélyebb víz. Úszónkat állítsuk lejjebb, és ha a parttal párhuzamosan van nyílt vízfelület, ott vontassuk végig szerelésünket. Ha a sás, vízi növényzet, faágak között csukák állnak lesben és elég állhatatosak vagyunk sok-sok kapásra számíthatunk. A vízfelület parttól távolabbi részein is találunk akadókat, növényfoltokat. Ezeket a haltartó helyeket okvetlenül pásztázzuk végig.

Ez  a horgászmódszer kellő előkészületet (kishalfogás) igényel, emellett a sok gyaloglás, csónakkal való evezés bizony igen fáradtságos. Ezért azoknak ajánlom elsősorban, akik szeretik a mozgalmas, nem kevés fáradtsággal járó és nem kis ügyességet igénylő horgászatot.

Kancsár Zoltán